Share

Egyelőre távol állunk attól, hogy a kínai üzleti/kreatív/filozófiai/akármilyen gondolkodást megértsük.

Híres példa, hogy amikor egy amerikai nő mobiltelefont akart venni Pekingben, az eladó, bármelyikre mutatott is, eltanácsolta a készüléktől. Végül a nő türelmét vesztette: "Maga nem is akar nekem telefont adni!" Mire a kínai: "Telefonvásárlás szempontjából a mai nap nem szerencsés önnek." A nő nem értette, mire az eladó megnyugtatta: "Jöjjön vissza holnap, sokféle telefont tudok majd önnek ajánlani."

Valószínűleg ilyen logika állhat a következő reklámfilm mögött is, amelyet csak erős idegezetűeknek ajánlunk. És ami a legfontosabb: ez egyetlen darab reklámfilm, nincs vágva, összefűzve stb., ez így, ahogy van, ment a tévében. Nem tudjuk, mit reklámoz, sőt azt sem tudjuk, mire vonatkozik. Megnézés után javasoljuk a 2009-es verzió megtekintését is.

Hihetetlen, de igaz, országos premier: íme a júliusi 3D City Graph-x rendezvényünkről készült film.

Kicsit olyan érzés ez nekünk, mint amikor az évtized nyaralása után nem nézi meg az ember rögtön a fotókat, csak hónapok múlva. Mondanánk, hogy direkt így terveztük, de nem volna hihető... így alakult. Büszkék vagyunk rá, hogy megvalósíthattuk ezt az eseményt, és reméljük a résztvevő közönség (közel 12.000 fő) is jól érezte magát. 

Köszönjük az alkotóknak a lelkes és - a néha elviselhetetlen hőség ellenére - kitartó munkát, partnereinknek a profi és kifogástalan hozzáállást, és nem utolsósorban a Sport márka támogatását, amely nélkül mindez nem jöhetett volna létre.

Share

Share

Miután eldöntöttük, hogy új irodára van szükségünk, hónapokig ízlelgettük a különböző alternatívákat. Irodaház, üzlethelység, új építésű vagy régi bérház, nagyon tágas a külvárosban, vagy kicsi, a központban... Igazi dilemma ez egy olyan cég számára, amely bár tudja mit akar, mégis viaskodik magában, hogy vajon az baj-e ha megosztja az irodába látogatókat, vagy inkább álljon csak be a jól megszokott sorba, és menjen a biztos visszafogottság irányába. Végülis a hónapokig tartó évődés eredménye a következő: közepes méretű iroda, egy belvárosi, régi bérházban, megosztó belső térrel. 

Ami a megosztást illeti, elsősorban a falakról kell említést tennünk. Amikor beléptünk ebbe a közepesen lepusztult, nagyjából 10 éve üresen álló lakásba, rögtön beleszerettünk a tereibe, a formáiba, a fekvésébe. A falakon koszos, de többé-kevésbé épségben lévő tapétát találtunk. Amint azon tanakodtunk mi legyen a fallal - fessük, tapétázzuk, hogyan színezzük... - letéptünk egy darab tapétát, hogy megnézzük milyen állapotban van a fal. Aztán letéptük az egész csíkot, aztán a mellette lévőt, majd 5 percen belül majdnem a szoba összes falát megszabadítottuk a borítástól. Ami alatta volt, az minden jelenlévőt nagyjából egyhangúan lelkesített. Ahogy ott álltunk, előttünk volt egy bő évszázad története egy számtalan rétegből álló, különböző színű falfestékekben, felújításokban, javításokban, hibákban bővelkedő textúrában. Úgy döntöttünk, ezt nem akarjuk eltakarni. Ehelyett kijavítjuk amit kell, simára csiszoljuk, amennyire szükséges, és lelakkozzuk, hogy legyen egy kis fénye. A végeredmény egy igazán érdekes falstruktúra, amelyen láthatjuk milyen színűek is voltak valaha a szobák, találtunk zsíros festékkel és hengerrel készített mintát, újságpapír részleteket, és egy jó százéves kézírást is. Ez a látvány keveredve a hófehérre kent plafonnal, a magasfényű zománccal mázolt nyílászárókkal, az átlátszó kristálycsillárral és a visszafogott skandináv design-t idéző (hát Ikea, ja.. ) bútorokkal, igazán egyedi, otthonos iroda hangulatát sugallja.

A megosztás tehát a fal mentén értendő. Alapvetően eddig kétféle reakcióval találkoztunk. Az egyik a "most lesz csak felújítva?" illetve a "hát ti tudjátok.." típusú, a másik pedig a határozottan "basszus, ez k..va jó!!" kezdetű reakció. 

A fényképeken természetesen még a kezdeti viszonyok látszanak, hiszen hiányzik számos dekorációs elem, mint például azok a kortárs festmények, melyek ezeket az érdekes falakat fogják borítani. A kész, berendezett és belakott irodáról majd egy bővebb képriport is készül.

Szóval néhány napja már ide járunk dolgozni, és nagyon élvezzük.  

a hétvégi eseményekről, a teljesség igénye nélkül. Természetesen készül majd egy nagyobb válogatás is, valamint lesz egy szép filmünk is az első 3D City Graph-x eseményről, de ezeken még dolgozunk. 

Ezen a héten péntektől vasárnapig zajlik az első 3D City Graph-x rendezvény a budapesti Nyugati Pályaudvar melletti parkolóban. A sok hetes, számunkra aggasztó - sok szegény honfitársunk számára igen tragikus - esős-viharos időszak után, úgy fest, az időjárás velünk van. Ha igazak a hírek, sikerült a rendezvényt az első igazi nyári hét végére időzítenünk. Szabadtéri rendezvény tervezésekor, és az azt megelőző időszakban minden szervező rémálma az a gondolat, hogy a sok hónapnyi munkát egy izmos zápor úgy, ahogy van elmossa. A mi esetünkben ez különösen érzékeny téma, hiszen nem csupán a látogatókat riasztja el az eső, de tulajdonképpen az egész lényege, tehát a festmények sem tudnak elkészülni. 

Érdemes fényképezőgéppel érkezni, mert egyrészt az esemény vasárnap esti zárása után - bármennyire is szép alkotások készülnek - tisztára kell mosnunk a területet, másrészt pedig a képek mindegyike kvázi interaktív lesz, ami azt jelenti, hogy bele lehet állni a festményekbe, és az így elkészült fotókon az ember gyakorlatilag részévé válik a műnek. 

Várunk mindenkit naagy szeretettel. 

Évezredeken keresztül a 2D uralta a festészetet. A szélesség és a hosszúság két lábbal tiporta a mélység és magasság jogait. Ám ennek vége! Áttörjük a dimenziók kapuit! Lebontjuk a hátrányos megkülönböztetés falait, és igazságot szolgáltatunk a jogaiban megtiport harmadik dimenziónak.
 

2010. július 2. és 4. között rendezzük meg az első magyarországi 3 dimenziós aszfaltfestő kiállítást 3D City Graph-x címmel. A Nyugati melletti parkolóban olyan street art művészek mutatják be a tudásukat, mint Christiane Jessen-Richardsen, aki a 3D aszfaltfestészet egyik legnagyobb élő alakja.

A 3D City Graph-x nemcsak kiállítás, hiszen minden arrajáró alkotás közben láthatja, ahogy az elnyomott mélységek és magasságok végre megkapják a jogaikat. A fesztivált a Sport Tuning támogatja.

Respect. And power.
 

Share

A rossz reklám nem magyar vagy káojrópai vagy harmadik, illetve második világbéli jelenség (a második világ ti. a szoci blokkot jelentette, kérdés, hogy akkor mi most melyik világ tagjai vagyunk), hanem egészen általános, és - sajnos vagy nem sajnos - egészen a modern reklám megszületéséig vezethető vissza.

A hagyományos (azaz modern) tömegreklám koncepciója arra az elképzelésre épül, hogy ha valamit elég sokat sulykolunk az embertömegnek, akkor lesz olyan résztömeg, aki ezzel a sulyokkal azonosul. Az ötlettelenség csimborasszóiként emlegetett mosó- és tisztítószerreklámok évtizedek óta ugyanarra az unalomig ismert panelre alapozzák eladásaikat: agresszivitás, összehasonlítás, háziasszonyok, egy kis tudományimitátor-animációs demó plusz az elkerülhetetlen "innováció":

És mégis láss csodát: az emberek igenis megveszik még a Vanish Oxy Action Plust is, és ha majd kijön a Vanish Double Oxy Hydroxy Extra Power Hydro, azt is meg fogják venni, mert ez a frontális, egész pályás letámadós stratégia igenis működik.

Csak költeni kell rá rendesen. Méghozzá elég rendesen. Nem tudok pontos számokat, de csak egy ilyen Vanishre (mármint tévés reklámidőre) csak Magyarországon biztos elköltenek olyan félmilliárd forintot évente (lehet, hogy többet, lehet, hogy kevesebbet, de kábé ez a nagyságrend) - ja, és ezt persze minden rohadt évben el kell költeni, különben az emberek leszoknak róla, márpedig jó lenne, gondolják néha a pénzosztó marketingesek, ha szűkös években (nálunk pedig újabban csak szűkös évek vannak) kevesebb is elég volna.

David Ogilvy, akit talán nem túlzás a modern, azaz hagyományos reklám atyjának titulálni, még csak abban gondolkozott, hogy csináljunk jó reklámot, aztat adjuk le a népnek, és ha jó a reklám, kevesebbet kell költeni médiára, mert hatásosabb.

Na, de milyen a jó reklám? A jó reklám - és most csak gazdasági megközelítésből beszélek - hatásosan adja át a vásárlásösztönző információt. Mi az, hogy hatásosan? Nos, ennek két aspektusa van szerintem: az egyik, hogy legyen emlékezetes, a másik, hogy jó emlékezetű legyen. A Vanish-példán szemléltetve: a Vanish csak azért emlékezetes, mert annyit adják a tévében, ám maga a tartalom sem a szívhez, sem az észhez nem szól, viszont gimnazista színvonalú, népi paródiák kiapadhatatlan forrása:

 
Amikor a Téged akarlak c. randishow-ban egy játékostól azt kérdeztem, hogy egy nő külseje vagy belseje-e a fontosabb a párválasztásban, ezzel a közhelyszerű mondattal válaszolt: a külső megfog, a belső megtart. Akkor rájöttem, hogy ez a mai, ha úgy tetszik, posztmodern, jó reklám definíciója egyben. Vagyis megfog = felhívja magára a figyelmet. És megtart = valami olyan tartalmat közöl, amelyre érdemes emlékezni.

A modern városi embert kutatások szerint naponta kb. 2000 reklámüzenet próbálja elérni. Mennyire emlékszünk ebből? Ha professzionálisan reklámmal foglalkozunk, akár az 5-10-et is elérheti ez a szám, ám ha, mondjuk, szerszámgéplakatosok vagy kelenföldi villamosvezetők vagyunk, akkor jó eséllyel csökken 1-2-re alá. (Most a rendőröket és a biztonsági őröket nem számolom, hiszen köztudomású, hogy ők, elfoglaltságuk természete okán, teljes munkaidős médiafogyasztók.)

Persze, költhetünk évi több millió dollárt médiára, és akkor lehet szürke, unalmas Vanish-reklámunk, de az is lehet, hogy eleve olyan meghökkentő, meglepő, megdöbbentő és egyéb módon megelő megjelenésű reklámot készítünk, amelyre már csak a formája miatt is odafigyelnek. Az emberek például gyakran végtelenül hálásak az ambient-megoldásokért, mert végre nem plakát vagy tévéfilmecske formájába öltöztetünk valamit, hanem, mondjuk, egy furcsa installációba, amelynek már a külseje is meghökkent, vagyis megfog:

Ez a hirdetés (amely magát a hirdetési formát reklámozza) például úgy készült, hogy magas nyomású levegővel eltávolították az egyébként mindig jelenlévő koszt az aszfalt vagy beton felszínéről. Amellett, hogy egy igen környezetbarát módja ez a reklámozásnak, egyben meglepő is - na, persze, ha az ember megérti, hogyan keletkezett a hirdetés. 

A szerelemhez tehát kell egy jó pasi vagy nő - a hatékony reklámüzenethez pedig egy szemet, fület, egyéb érzékszervet vonzó megjelenés. Ám ha a Greentag csak annyit közöl, hogy más, hagyományos tisztítószerekhez képest a Vanish kiveszi a cicakakás foltot is, akkor már nagy bajban vagyunk.

Mert a másik, ami igazán és pozitív módon emlékezetessé teszi a reklámot, az a tartalma. És bár magam az absztrakció nagy kedvelője vagyok, a fogyasztóknak nevezett emberek még ötvenés korukban is izzadtan ébrednek, ha a matekérettségi legkínosabb pillanatairól álmodnak. Ők bizony emberi tartalomra vágynak, ami igazán nem rocket science: humor, szenvedély, szerelem, szeretet, meghittség, őszinteség, harag, agresszió és így tovább - ezek azok az emberi minőségek, amelyekre a fogyasztó emberek kíváncsiak, mert a molekulákkal igen ritkán lehet lázba hozni őket.

Ezek a fogyasztóknak csúfolt emberek ugyanis emberi történetekre vágynak, nem pedig brand storykra.

A jó reklám tehát megfog és megtart. Meglepő és tartalmas. Szokatlan és emberi. Ennek a jegyében hoztuk létre az Artinventet.

Persze, ettől még el lehet költeni a dollármilliókat hülyeségekre, de, hogy Pallaghi Ferenc többszörös főszerkesztő és főmenedzser szavaival éljek, mi azért egy-két milkáért már lehajolunk.

Share

Az Artinvent létrejöttének részben személyes, részben szakmai okai voltak, melyek összessége végezetül mind egy irányba mutatott. Az ún. reklámszakma ilyen-olyan oldalain, területein és pozícióiban eltöltött hosszú évek során mind azt tapasztaltuk, hogy a szakmáról alkotott idealisztikus "kitaláljuk-eladjuk-megvalósítjuk-büszkénörülünkneki" képünk a ledolgozott évek számával fordítottan arányosan csorbult. Ez itt persze nem a személyes nyafogásra kialakított felület, de mégis fontos ezt előre világossá tenni.

Az Artinvent azért jött létre, mert néhányan úgy gondoljuk, nem a kreativitással, nem az eredeti ötletek hiányával, de mégcsak nem is a kockázatkerülő hirdetői magatartással magyarázható az igazán egyedi kommunikációs megoldások hiánya. Az egyedi koncepciók sokkal inkább a megvalósítás mezején véreznek el. A hirdetői oldalon jelentkezik az igény, a médiaügynökség és a kreatív is szállítja az ötletet, de mindenki a másik féltől várja a kvázi lebonyolítást. A klasszikus ügynökségi felépítést ismerve ez érthető is: a multik nem engedhetik meg maguknak - különösen a mostani szűkösnek vélt időkben - hogy külön embert, csapatot tartsanak fenn a szokásostól eltérő megoldások megvalósítására. Mi azonban hiszünk benne, hogy a megfelelő erőforrások ráfordítása esetén a sorsukat a kukában végző ötletek releváns hányada megvalósítható. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az elmúlt bő féléves ténykedésünk alatt szinte az összes newbiz találkozásunkból - ha nem is feltétlenül megrendelés, de legalább - brief lett. Néhány brief-ből pedig megrendelés, melyekből később megvalósult, sikeres projektek.

Ezt a blogot azért hoztuk létre, hogy megosszunk olyan gondolatokat, amelyek minket foglalkoztatnak, olyan megoldásokat, amelyek minket szórakoztatnak, vagy csodálattal töltenek el, illetve olyan munkáinkat, amelyekre büszkék vagyunk. 

Feel free to comment.